Zsombi erdei iskolában volt

Nehéz hetem volt. Zsombi hétfőn elment erdei iskolába és csak ma jött haza. Azt gondoltam még hétfőn, hogy egy gyerekkel egyszerűbb lesz, de a helyzet az, hogy nem. Olivér nehezen viselte a változást, igy tizszer annyit kellett vele foglalkozni, mint egy átlagos hétköznapon. Eleve nem volt hajlandó egyedül a gyerekszobában aludni. Hétfőn megbeszéltük, hogy elaludhat az én ágyamban, de később átviszem majd a saját szobájába. Körülbelül az első félszavamnál hátat is forditott nekem, és alvást mimelve nem volt hajlandó figyelni rám. Nem hajlandóságát egy arckifejezéssel is kisérte, amiből én láttam, hogy valóban ezt az információt nem hajlandó meghallani semmilyen szinten. Mindegy, én azért később, amikor elaludt, megfogtam a kis Olit, és áthelyeztem saját ágyába. Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy ütlegel Olivér, és keservesen hajtogatja, hogy te mégis csak átvittél a helyemre. Persze, mondtam neki, megmondtam előre, de ezt sem volt hajlandó meghallani. Igy aztán Olivér az én ágyamban landolt minden este.
Számoltuk a napokat, hogy mikor jön végre haza Zsombi, és ma végre itthon van. Délelőtt mentem érte az iskolába, és egy nagyon fáradt kisfiú várt rám. Nem sok mindent mesélt szokásához hiven, de a lényeget megtudtam, nagyon jól érezte magát, de nagyon hiányoztunk neki. Hát ő is nekünk.
Néha elképzelem, hogy milyen jó lenne egy kicsit nélkülük, akár csak az egyik nélkül, leülnék olvasni, elnyújtoznék a kanapén meg ilyesmik, de a valóság az az, hogy amikor elmennek nagy ritkán, elkeseredetten rohangálok a lakásban, hogy ilyen csendben, nyugalomban semmit nem lehet csinálni. Volt rá példa, hogy éjjel átmentem a szobájukba, mert ugye elmaradt az éjszakai vizit, és nem volt gyerek az ágyban. Majd szivbajt kaptam, hogy úristen elvitték a fiaimat, majd nagy nehezen eszembe jutott, hogy ja igen ma nem aludtak itthon.
Persze mindig örülök, ha Zsombinak akad ilyen lehetősége, hogy táborozás, mert tudom, hogy szereti, de azért a legjobb az amikor hazajön és újra puszilgathatom...