A diagnózis 3. rész

Mivel úgy tűnt, hogy a dolgok nem haladnak a SOTE-n, és már anno valamikor bejelentkeztünk az Autizmus Alapitványhoz vizsgálatra, igy nagyon vártam már a nagy napot amikor Olivért végre tényleg megvizsgálják. Persze ez a nap még váratott magára, és közben még volt egy szakértői bizottsági vizsgálatunk május végén.
A szakértői bizottságnál megnézték Olivért, mindenféle képesség vizsgálatok voltak. Én ott is elmondtam, hogy nemsokára, június elején megyünk az Autizmus Alapitványhoz vizsgálatra, mivel én kitartok amellett, hogy az én Bogyóm problémáját ott kell keresnünk. A szakértői bizottság a vizsgálatok alapján iskolába küldte Olivért, habár az autizmus kódot nem kapta meg tőlük, mivel ők nem találták autistának a vizsgálatok során. "Higgye el Anyuka mi mostanában sok autista gyereket láttunk, de Olivér az nem az. Jártak már a beszédvizsgáló bizottságnál, szerintünk a gyereknek valamilyen afáziája van stb. " Utána néztem az afáziának, az egy olyan betegség amikor az agyvérzéses emberek elveszitik a beszédkészségüket. Úgy döntöttem, hogy bármit is irjanak, mondjanak Oliról, én most már nem vitázom többet, aláirom, és majd ha végre meg lesz az Auti eredménye, majd azután megyek pampogni. És persze ez később igy is történt.
Szóval végre felvirradt a nagy nap, és elindultunk a vizsgálatra. Stefanik Krisztina és Kanizsai Nagy Ildikó vizsgálta Olivért. Már az első találkozásunk nagyon kellemes volt. Én azt hiszem el is felejtettem bemutatkozni, annyira boldog lettem attól, hogy meghallottam az ő nevüket. Krisztina és Ildikó azonnal kapcsolatot teremtettek Olivérrel, sőt elnézést kértek amiért megvárakoztatták. Én életemben először csak álltam és néztem, és nem hittem a szememnek, hogy ilyen is van, amikor emberszámba veszik a fiamat és persze engem is.
A vizsgálaton magán végig jelen lehettem. Maga a vizsgálat tulajdonképpen különféle játék- és élethelyzetek voltak. Krisztina foglalkozott Olivérrel, Ildikó pedig mellettem ülve jegyzetelt, szószerint leirva, hogy Olivér mit tesz vagy mond, és néha suttogva kérdéseket tett fel. Hozzá kell tennem, hogy bejelentkezésünkor egy "rövid" 54 oldalas kérdőivet is ki kellett töltenem. A kérdések természetesen mind autizmus specifikusan voltak összeállitva, nagyon profi módon. Ez a vizsgálat volt maga a diagnózishoz szükséges vizsgálat és kb. 2 órát vett igénybe. A vizsgálat után szükség volt még egy vizsgálatra, amikor is Krisztina felmérte Olibogyó IQ-ját, Ildikó pedig ez idő alatt velem beszélgetett.
Mivel ez a vizsgálat is viszonylag hosszú időt vett igénybe, megbeszéltünk egy külön időpontot a dolgok átbeszélésére. Azért akkor röviden feltettem a kérdést, ugye jó helyen járok Olivér miatt? Egyszerre rám néztek és mondták igen, de annyit azért hozzátették, a következő beszélgetésünk azért lesz hosszú, mert a jó dolgokról kell beszélgetnünk, azokról a dolgokról amire Olivérnél épiteni lehet. És akkor én az anyai szivem megnyugodott, végre.