Több évvel ezelőtt kaptak a fiúk egy vagon legot. Először is megörökölték az enyémeket, amik a gyerekkoromból megmaradtak, másrészt mivel nagyon szerették volna megkapni a lego Viking változatát, igy azt is megkapták valamelyik karácsonyra.
Éveken át állt a lego szinte elfelejtve a polcon, néha immel-ámmal ezt azt összedobtak belőle, de amúgy különösebb érdeklődést nem mutattak iránta. A múlt hétvégén valami okból kifolyólag rájöttek arra, amit én már régóta mondogatok: tök jó dolgokat lehet épiteni a legoból. És láss csodát, napok óta nincs visitozás, verekedés, panaszkodás, életükben először talán, nyugodtan, békében játszanak EGYÜTT!
2 megjegyzés:
Tényleg! Hogy megy Olinak a testvérkedés? És a barátkozás pl. oviban? Máté már kezdi pedzegetni a felnőttekkel való ismerkedést, de a gyerekek ( Marcika iránt érzett villanásnyi felengedésein kívül)még mindíg tabuk. Most már legalább felhagyott azzal, hogy odacsörtessen a srácokhoz, és egy amerikai kiképző őrmester ( bocs János, biztos nem ez a neve hivatalosan)hangerejével öt centiről beleordítson a képükbe. Felejthetetlen volt mind a gyerekeknek, mind nekem utána elkönyvelni azokat a lesújtó pillantásokat a rendes gyerekek szüleitől.
nehezen megy a testvérkedés, néha Hitlerré változva (mi igy hivjuk)űvöltőzik szegény Zsombival. De akár másokkal is. Olivér inkább a gyerekek mellett játszik és megfigyel, de egyébként nem szivesen vegyül el köztük. A kamaszcsajokkal és felnőtt csajokkal viszont szivesen tölti idejét. Ő aranyosan csipog nekik és ők ezért szivesen megtesznek neki bármit :)
Megjegyzés küldése