Az élet NAGY igazsága

Pénteken hullafáradtan és valóban meglehetősen későn zuhantam be az oviba, ahol egy hihetetlenül utálatos gyerek fogadott. Ennek az összeállításnak köszönhetően már a felöltözésnél jól összevesztünk. Oli semmilyen ruhát nem volt hajlandó felvenni, mondván, hogy azok nem az övéi, majd belátta, hogy az ő ruhái, de azért nem veszi fel, mert koszosak. (Koszosak sem voltak, de kifogásnak nagyon jó.) 20 perc tipródás után nagy nehezen bebugyoláltam ruháiba és elindulhatunk végre Zsombimért az iskolába.
Hazafele a vita Oli és köztem tovább folytatodótt. Ő tovább makacskodott, hogy ő mit nem fog csinálni, én meg tovább makacskodtam, hogy már pedig mit fog csinálni, például most hazasétálni és pihenni egyet. Ez odáig fajult, hogy Oli bejelentette, hogy ő már pedig nem megy haza abba a büdös otthonba, és ez a nő itt nem az ő anyja, mert az ő anyjának hosszú haja van, (ez a hosszú haj visszautalás arra a nyári eseményre, amikor az évente egyszeri hajvágásomon túl voltam, és rövid hajam lett a hosszú után. Nyáron végre eljutottam fodrászhoz és rövid hajjal érkeztem Oliért az oviba, akinek ez óriási változást jelentett. Az első kérdés az volt, hogy ugye te ugyanaz az anya vagy csak a hajad más. A második, hogy nagyon jó ez a haj, de mégis mikor kapom vissza a régi hajamat. Nem tudtam pontosan meghatározni a napot amikor újra hosszú hajam lesz, így evvel a kérdéssel napokon át nyúzott. Pár nap erejéig éjjelente is arra ébredtem, hogy Oli a fejem fölé hajolva éjjel 3-kor ezt kérdezgeti...) és avval folytatta, hogy a történethez végre visszatérjek, hogy ő inkább elmegy vissza hosszú hajú anyjához, és nem evvel a gonosz rövid hajúval jön haza. Ideges voltam eleve és persze bántott amiket a kis Tökmag cincogi hangján hozzám vág, de aztán jött a nagy levegővétel, és a belátásom (szerencse, hogy nem vagyunk mind a ketten 7 évesek:)), hogy az agybaj csak további rosszakat fog hozni, így megálltam az úton és megkérdeztem Olivért, hogy mi lenne, ha nem vitatkoznák, hanem inkább kibékülnénk. Erre a kérdésemre egy olyan választ kaptam az én Bogyómtól, ami igen, igen, igen és zárójelben egy kérdés, ki és mi az a fogyatékos?
Szóval Olivér válasza ez volt: Akkor anyanya, kérjünk bocsánatot egymástól.
Köszönöm.