Persely

Tegnap Olivér besétált a szobába, megállt, tartott egy kis hatásszünetet és közölte: Anyanya, azt hiszem nem kellett volna megennem azt a pénzt.
Elsőre fel sem fogtam mit mondott, majd hirtelen elért az agyamig: pénzt evett a gyerek. De mégis mikor, mennyit és hol? Legelőször megpróbáltam kideríteni az időpontot, ami Olival elég nehéz, mivel az idő számára úgy, mint tegnap-ma-holnap megfoghatatlan fogalom, viszont a most kérdést már érti, így evvel kezdtem a kérdés sorozatot. A mostra határozott nem választ kaptam, így mentem tovább: Tegnap, miután Katitól hazajöttünk? - erre is nem volt a válasz, viszont Kati jó kiindulópont volt, mert avval folytatta, hogy akkor amikor legutóljára Katinál voltunk. Szóval eltelt már egy hét, gondoltam, innentől kezdve azt kellett megtudnom, hogy a pénz mekkora, benne van-e még, vagy már kijött valamilyen formában. A pénz mérete gyorsan kiderült, mivel erre kérdésre simán tudott válaszolni: Egy arany 1 Ft-os volt. Ok, gondoltam akkor nincs akkora galiba, mert az 1 Ft-os viszonylag kicsi. (Meg kell mondanom az én agyamon azonnal az 50 Ft-os futott át méretével együtt.) Közben eszembe jutott, hogy a múlt héten az apjuk évi egyszeri elviszem a gyerekeket programját teljesítette, ami úgy kezdődött, hogy elmenetelük után fél órával csengett a telefonom, és közölte Olivér hányt. Evvel a gondolattal összeállt a kép: Olivér akkor ette a pénzt, és ezért hányt és nem a kolbász volt az oka, mint ahogy azt ő mondta. Miután beigazolódott feltevésem, megpróbáltam kideríteni, miért csak most mondja, de Oli konkrétan leszögezte, hogy erről a témáról többet nem hajlandó még hallani sem... Én meg persze tudom miért csak most mesélte el a sztorit: úgy tűnik kisBogyómat lelkiismerete nem hagyta nyugodni...