A seprű

Nem gondoltam volna, hogy kis seprűnk tönkremenetele ekkora kavalkádot fog okozni Oli lelkében. Volt régen egy kis piros seprűnk, ami egyszer csak megunta magát és szétesett. Ennek következményeként vettem egy új seprűt a boltban. Sajnos nem volt túl nagy szinválaszték, egyedül kéket árultak, és istenigazából nem is gondoltam rá, hogy a szin ilyen sokat számit majd, igy fogtam magam és egy nagyon laza mozdulattal megvettem a kéket új családi seprűnek.
A múlt hétvégén éppen takaritottam, és megkértem Olivért hozza be a seprűt. Még a seprű kordinátáit is megadtam: konyhában a szemetes mellett. Oli kisétált a konyhába, majd avval a meglepő hirrel jött vissza, hogy ott bizony nincs a seprű. Mivel tisztán emlékeztem rá, hogy ott van, igy megkértem, hogy menjen ki újra és nézze meg megint. Oli másodjára is úgy jött vissza a konyhából, hogy ott bizza nincs seprű. Na, ez már gyanús volt, igy magam sétáltam ki, megnézni, hogy vajon hova lett a seprű. Nos, a seprű ott volt, ahol én mondtam. Bevittem és megmutattam Bogyókának, hogy a seprű meg van, és ott volt ahol én mondtam. Erre azt a meglepő választ kaptam, hogy ez bizony nem a mi seprűnk, nekünk piros seprűnk van, ez meg itt egy kék, és úristen anya valami idegen idejött, elvitte a mi piros seprűnket, és hozott helyette egy kéket. Elmagyaráztam Olinak, hogy nem egy idegen volt, hanem én, aki kicserélte a seprűt, mert a piros elromlott. Ebből egy rövid félórás párbeszéd kerekedett ami által Oli végül megnyugodott és meggyőződött arról, hogy a mostani seprűnk sokkal szuperebb, és olyan, ami senki másnak nincs ezen világon.